Nem akarok holnap szóbelizni...

Ilyenkor döbbenek rá, hogy de jó, hogy már nem járok főiskolára/egyetemre, mert tökéletesen elég volt nekem az a 3 év gyomorgörcs, ami volt... Eléggé kikészített az is. Persze úgy is fogok még egyetemre járni, van egy ilyen érzésem. De nem most.

A angol középfokú magnó ugyebár 13.-án volt. Eléggé elcsesztem szerintem. Vagyis gőzöm sincs, mert a magnó az, amire sosem tudom azt mondani, hogy jól sikerült vagy nem, mert vagy igen, vagy nem... A "rádió programos" rész miatt vagyok nagyrészt elkeseredve, mert azt hibátlanra meg tudom csinálni sok esetben, de most... második hallgatásra átírtam a felét a betűknek és csak kettő maradt ugyanaz, mint ami az első hallgatáskor. Persze ettől függetlenül lehet hibátlan. Ki tudja. A "magadtól beírós" részt is jól elcsesztem, mert elbambultam szokás szerint... Amit tudtam követni azt tökéletesen kihallottam (hála a sok videó fordításnak), de így is maradt kettő üresen, vagyis írtam be valamit, de hát... és legszívesebben verném a fejemet a falba. A harmadik feladat, mikor három állítás közül kell választani szerintem egész jó lett, mert a szöveget is és az állításokat is értettem... vagy ki tudja ugyebár.

Az a baj, hogy a magnót kellett volna feljebb húzni, mert a beszéd szerintem ezúttal is azon a szinten marad, minta az előző kettőn volt, mivel kb. november óta nem beszéltem angolul, vagyis az előző vizsga óta... De hogy beszéljek, mikor 4. éve nincs heti x angol órám? Mert a sok fordítással az írásbelimet feljebb húztam, emiatt is lett meg, de a beszéd... mikor járjak tanárhoz, mikor így is örülök, ha élek? És általában már 11-kor ágyban vagyok, ami nálam, aki mindig 1 fele feküdtem le, nagy szó...

Ha nem lesz meg ez a vizsga sem, akkor áprilisban megyek megint tanfolyamra, mint ősszel, de ezúttal csak a szóbeli részére. Sokat segített akkor az írásbelinél, de a szóbelis tanárt utáltam, mert az a beskatulyázó fajta volt - remélem nem fogom ki holnap a vizsgán, mert akkor tuti bukta.

Azért nem adom fel, majd meglátjuk...

Ezen most akkorát röhögtem magamban. LOL. (Innen amúgy.)

Már annyira vártam és végre bemutatta a Caremo a tavaszi-nyári kollekcióját. Már ki is néztem néhány felsőt, amit kötelező beszereznem. (És Petya hogy fog örülni ezeknek, mert a kedvenc felsője, amit imád rajtam az a piros-fehér csíkos.)










(Majd ha, hazamentem, csinálok jobb minőségű képeket. Egy mezei Painttel sajnos csak ennyire futotta.)

Csöngetnek. S. bácsi beleszól a kapucsengőbe, hogy ki az, majd megnyomja a gombot és kinyílik az ajtó.

Megkérdezem: "Sanyi bácsi, megjött az ebéd?"
S. bácsi: "Nem, rosszabb. Zsolti."

LOL.